12. rész

A reggelim ki volt készítve az asztalra. Nem tudtam milyen alkalom... Anya mindig egy lapra ír, de azt nem találtam, így már csak apa lehetett, aki a szalvétára ír. Boldogan bontottam ki a szalvétát, amiben egy rövid iromány volt.


"Köszönöm, hogy tegnap este rendes voltál a munkatársaimmal, bár mikor nem vagy az? Mély benyomást tettél rájuk!
Puszi: Apa
Ui.: A palacsintát tedd be a mikróba, és a többi a hűtőben."

A többivel valószínűleg a töltelékre utalt. Legalábbis csak azt találtam a hűtőben. Baracklekváros palacsinta, a kedvencem. Apropó, remélem anya csinálta a palacsintát, mert Apa nem igazán tud.
Reggel megtanultam egy új dalt lejátszani zongorán (csak szimplán unaloműzés céljából), aztán Mars hívott fel délután.
- Szia - szóltam bele bizonytalanul.
- Szia. Mit csináljunk ma? - hadarta el, mintha ez annyira természetes lenne.
- Mintha lenne kedvem veled lógni - hecceltem.
- Na, ha már járunk, akkor csináljuk normálisan, és randizzunk.
- Persze. De nincs jó idő.
- Majd átjössz, és megnézünk egy filmet - röhögött.
- Jó. De akkor már gyere el értem. Várlak - nevettem fel, és kinyomtam. Rögtön sikítozva hívtam a legjobb barátnőimet Skypeon. Visítozva meséltem el nekik mindent.
- Ki vagy te, és mit csináltál Florence Bells-el? - nézett rám komolyan Meli. Luck csak röhögött az ágyon fetrengve. Egymásnál aludtak, így egy képernyőn láttam őket.
- De ez tök komoly! - ütögettem egy párnát.
- Azt mondtad, hogy nem érdekel Marshall. Annyira zavaros lettél mostanában - magyarázott Lucky a haja mögül.
- Nem, nem érdekel - ráztam meg a fejem komoly arccal, és két másodperc múlva elröhögtem magam.
Beszélgettünk még róla, de mindenből én jöttem ki rosszul. Vagy azzal, hogy "nem vagyok szerelmes", vagy a szerintem jó módszer, a "nem érdekel Marshall".
Amikor csöngettek, kétségbeesetten rohantam az ajtó felé. Igen, Mars volt az. Én meg pizsamában álltam előtte.
- Netalán beengednél? - röhögött.
- Ööö... persze, gyere - mutattam a kezemmel utat.
A szobámba mentünk, ahol a monitoron Lucky és Melissa azt kezdték visítozni, hogy "Szia Marshall". 
Otthagytam a szobában a lányokkal, amíg átöltöztem, és féltem, hogy ki fognak beszélni, de hallgatózni meg nem lenne tisztességes... Jó, én és a tisztesség két külön világ vagyunk... Egy pohárral a fülemen lapultam az ajtóhoz. 
- És mióta tetszik Flor? - kérdezte Luck tettetve a tudatlanságát.
- Hát, ööö... rég óta. Nagyon rég óta csak rá vágyom - válaszolt Mars beleéléssel.
- Miért szereted? Mi fogott meg benne?
- Először is, hogy magabiztos, nem ijed meg egy akadálytól ami előtte áll. Okos, szép, és nem kezd el nyávogni azért mert csúnya - sorolta Ő. Én pedig majd elolvadtam. - Benne van minden hülyeségben, annak ellenére, hogy mennyire komoly lány. Nem ken fel magára öt kiló sminket, és természetesen így is szép. Lenne még milió ok azért, hogy miért szeretem, de hosszú lenne felsorolni.
- Ez mennyire aranyos volt - mondta elérzékenyülten Meli. 
- Megnézem, hogy mi tart ennyi ideig... - mormogta Mars, én pedig halálra rémülve berohantam a fürdőszobába. Magamra húztam a pólót, és a tükör elé mentem, mintha az arcomat vizsgálnám.
- Kipp-kopp - nyitott be. - Ezt otthagytad - nyújtotta a poharat. Teljesen elvörösödve néztem rá. 
- Nem hagyhattam ott. Nem is volt nálam. Mellesleg, nem is tudtam, hogy van ilyen poharunk itthon. - mentegetőztem. 
- Most úgy teszek, mintha elhinném, és mindenki tudja az igazságot, csak nem mondjuk ki hangosan. Így jó lesz? - ajánlotta fel aranyosan.
- Megfelel - sütöttem le a szememet mosolyogva. - De azért megfelelően indokoltál!
- Nem kellett megerőltetnem magamat - röhögött. Nem mertem megkérdezni, hogy miért, vagy hogy ezt hogy érti, de mélyen legbelül nem is akartam.
- Egy perc és kész vagyok, addig megteszed, hogy elköszönsz a csajoktól?
- Persze...
Kicsit kínos volt, mert eléggé közel álltunk egymáshoz. Amint kilépett a csempének döntöttem a fejem, ami a fejem hőmérsékletéhez képest jég hideg volt. Minden lehetőséget végig gondoltam, mit tudott volna csinálni. Mi lett volna ha... megcsókol? Mit csináltam volna? Túl sok kérdésem volt, amire már nem kaphattam választ.
Egy bő kötött póló volt rajtam, és egy farmer.
- Na, mit csináljunk? - kérdezte Mars.
- A pasik viszik randira a lányokat, szóval találd ki te - vontam meg a vállamat.
- Akkor elviszlek családlátogatásra - mosolygott. - Az állatkertbe.
- Te bunkó - kezdtem el egy párnával ütögetni.
Húsz perc busszal az állatkertig, szóval húsz perc néma út. Nem szóltam hozzá addig, amíg bocsánatot nem kért.
- Jó, gonosz voltam - tette a vállamra a kezét. - Sőt, bunkó, idióta és köcsög is vagyok.
- Végre beismerted - mosolyogtam rá, majd újra élettelen arcot öltöttem fel.
- Na, tudod, hogy csak vicceltem - mosolygott, és megölelt. Az egész testem bizseregni kezdett. Végül én is megöleltem.
Elindultunk a jegypénztárhoz, közben pedig átkulcsolta a kezemet. Megvette a jegyeket, és rögtön a büfébe mentünk. Itt dolgozik Adam.
- Üdvözöllek az állatkertben, mit adhatok? - vigyorgott ránk Adam a pult mögül. 
- Csá - röhögött Marshall, és kezet fogtak.
- Szia - mosolyogtam rá. 
- Ti együtt? - húzta össze a szemöldökét, és a kezünkre nézett. Mars megszorította a kezemet, és vállat vont.
- Így hozta a sors.
- Na menjetek, és feltétlenül látogassátok meg a rokonokat, de rám várnak a vendégek - biccentett a mögöttünk álló sorra. 
Elsétáltunk a majmok felé egy térkép segítségével.
- Miért jön mindenki ezzel a rokonozással?
- Mert jó poén - húzott magához, és a fejemre puszilt. Gyorsan jöttek nekem ezek a spontán "együtt vagyunk" dolgok...
A kisállat simogatóban el akart hozni egy kecskét, én pedig alig tudtam kiráncigálni onnan. Már azzal kellett fenyegetőznöm, hogy szólok a vezetőségnek, hogy egy veszett marha megtámadta a kis kecskét. Ő viccnek vette az egészet, szerencsémre nem tudta, de én komolyan gondoltam. 
Összességében vicces volt az egész állatkertes dolog. Jó volt vele, csak vele eltölteni egy délutánt. Kár, hogy ez csak álca. 
A parkban leültünk egy padra, én pedig húzogattam a pólóm ujját.
- Fázol? - kérdezte.
- Nem, dehogy - hagytam abba rögtön, ő pedig kiröhögött. 
Elnézte, hogy hallgatóztam az ajtón, most meg ezt is. Lehet, hogy ő is rájött? Melissa és Luck nagyon könnyen észrevették rajtam, akkor ő miért lenne különb? 
Hazakísért, és az ajtó előtt még beszélgettünk, de behívni nem akartam, mert láttam Apa kocsiját beparkolva, szóval "jobb a békesség" alapon inkább kint maradtunk.
- Szóval... - kezdett bele egy mondatba, majd miután csak a szemembe nézett, és egyre közelebb hajolt, hátraléptem egyet.
- Fejezd be a mondatod - kértem.
- Na ne már, most próbállak megcsókolni.
- Nem járunk, nem kell - mosolyogtam.
- Oké, akkor szia - nyújtotta a kezét, és kezet csókolt.
- Szia - nevettem.
Apával csak pár szót beszéltem, megköszöntem a reggelit, kérdeztem a munkáról, majd bementem a szobámba ahol csak bedőltem az ágyba és gondolkoztam.