2. rész

2. rész

Az eredeti rész feltöltésének időpontja: 2013/01/09

A javított rész feltöltésének időpontja: 2013/12/07

Megjegyzés:-

Mikor hazaértünk, Harryt nem találtuk sehol. Először nem tudtuk hol lehet, de mikor Susan megnézte az üzeneteket a telefonján, meglátta, hogy Harrytől is van egy. Leírta, hogy elment a haverjaival. Aztán már nekünk is eszünkbe jutott, hogy maga Harry mondta, a haverjai szerveztek neki egy laza kis összejövetelt, afféle legénybúcsút, de nem lesznek csajok, sem annyi pia. Ez a tudat azért Susant is megnyugtatta.

Miután kajáltunk a nővéremmel felhívtam Luckyt, a legjobb barátnőmet, hogy holnap reggel kilencre jöjjön át. Susan őt is húgaként kezeli, úgyhogy mi ketten leszünk a koszorúslányok.

-           Ömm, jön Melissa is? – kérdezte a barátnőm félve. Melissa a társaságunknak a harmadik tagja, ő is nagyon jó barátnőnk, de tudtam, hogy a napokban összevesztek egy kicsit Luckkal.

-           Nem, nem jön. A nővérem állította össze a vendéglistát, és őt annyira nem ismeri, én meg nem mondtam neki, hogy írja fel őt is. Az én barátnőm, nem az övé, nem kell elhívnia ismeretleneket a kedvemért – nyugtattam meg. – De van egy másik hírem is, ami lehet jó, vagy rossz, nem tudom, neked melyik. Szóval Harry, ő vízilabdázik, és sokszor találkozott Braddel, meg Marshallal az edzések alatt, mikor ők az úszóedzésen voltak. Így elég szoros barátságot kötöttek.

-           Ne! Ugye nem jönnek az esküvőre –visította Luck.

-           De, jönnek...

Azt hittem, pedig, hogy Lucky örülni fog a hírnek. Nagyon tetszik neki Brad. Vagyis elég sok fiú tetszik neki egyszerre, de a legjobban Brad. Eléggé ismerem ahhoz, hogy tudjam, ez valami másabb. Az összes többi srác csak plátói szerelem, vagy egy-két hétig tart, de két éve ugyan az a helyzet Brad Frighttal. Tisztában vagyunk vele, hogy egy „macsó”, és szinte ugyan olyan, mint Lucky. Soha nem volt tartós párkapcsolatuk, így összeillenének. De amikor oda kerül a sor, hogy tehetne valamit, a lány berezel, és hozzászólni sem mer.

Na, meg persze mindennap új csajjal látjuk flörtölni, és Lucky a barátságukat sem szeretné megrontani. Inkább szenved, és szereti távolról.

Még tíz percig beszélgettünk teljesen átlagos dolgokról, aztán letettük a telefont. Az ágyamon feküdtem, a szemem már majdnem lecsukódott, amikor csörömpölést hallottam a konyhából. Gyorsan felpattantam az ágyról és kiszaladtam a hang forrásához, majd megpillantottam Susant, ahogy beszalad a szobájába. Nem siettem, tudtam, hogy esti-nasit visz be a szobájába. Felállítottam a fém szalvétatartót, ami feldőlt a konyhapulton, majd berontottam a nővérem szobájába.

-           Mi az? – kérdezte ijedten. A kezei a háta mögé voltak rejtve.

-           Add ide! – parancsoltam rá.

-           Mit? – nevetett fel kínosan.

-           A kaját.

Szomorúan elővette a nagy tábla csokit a háta mögül, én pedig örömmel konstatáltam, hogy még nem kezdett bele az evésbe.

-           Ugye nem gondoltad komolyan, hogy most kezdesz el zabálni? – néztem rá keresztbe tett kézzel – Nem fogom átszabni a ruhádat az utolsó pillanatban, mert te felszedsz egy kilót... Csak gondolj bele, hogy a te napod lesz, és gyönyörű akarsz lenni, úgy, ahogy elképzeltük. Már csak egy napot kell kibírnod, holnap úgyis annyit eszel, hogy nem fogod bírni.

-         De nagyon izgulok, és Harry sincs itt, a barátnőim meg nem is gondoltak rám, senki nem rendezett nekem leánybúcsút, ez pedig annyira rossz...

-         A vizsgáid előtt izgulhatsz. Most nem... Meg amúgy is, az izgulástól ráncosodsz. Ugye nem akarsz ráncos menyasszony lenni holnapig... – mosolyogtam rá

-         Akkor ezt most nem ehetem meg? – nézett megható szemekkel, de engem nem lehet ilyenekkel meghatni.

-         Semmiképp sem!

-         Jól van, főnök – morcoskodott.

-         Tíz perc múlva pedig gyere ki, választunk egy filmet, én meg addig készítek popcornt.

-         Az persze ehetek? – prüszkölte.

-         Az belefér...

Kicsit megsajnáltam, hogy a vőlegénye a haverjaival lóg, de az ő barátnői nincsenek itthon. Az egyikük külföldön tanul, és holnapra ér haza, a másik nyaral, a harmadik pedig pont ma este nem ér rá. Szerencsére holnapra mind itt lesznek, és nem hagyják cserben a legjobb barátnőjüket.

Megnéztük a Feledés című filmet, amit Apa agyon dicsért, de a film felénél, amikor összezavarodtunk, és már annyi kavarás volt benne, hogy nem értettük, inkább kiparodizáltuk. Elkezdtünk a színészek hangját utánozni, és a kanapén feküdtünk, meg röhögtünk.

Fél tizenegy körül elküldtem aludni, én pedig kint maradtam, összepakoltam a nappaliban, elmosogatta, aztán pedig cseles módon lekapcsoltam a villanyt, de kint maradtam. Tudtam, hogy ki akar játszani, és ki fog jönni a csokiért. Mocorgást hallottam a szobájából, ezért benéztem a kulcslyukon. Pont, amikor odahajoltam, Susan nagy lendülettel kinyitotta az ajtót, én pedig felvisítottam.

-         Úristen! – kiáltott fel. – Mi a...? Mit keresel itt?

-         Hozz jeget – röhögtem el magamat, miközben a padlón ültem és a homlokomat szorítottam, ott, ahol az ajtó eltalált.

Egy perc múlva egy zacskó fagyasztott borsót szorítottam a homlokomhoz, és beszélgettünk még egy kicsit..

-         Mit kerestél itt? – kérdezte még midig meglepetten.

-         Tudom, hogy visszajöttél volna a csokiért, ezért itt maradtam, hogy véletlenül se ess kísértésbe.

-         Lebuktam.. és sajnálom a homlokodat! Ha tudtam volna, hogy ott vagy, nem nyitom ki, ilyen hirtelen...

-         Semmi baj, majd valahogy eltüntetem a nyomát, és senki nem fogja észrevenni. Na, de most menj aludni, ne kelljen itt őrködnöm. Ki kell pihenned magadat!

Susan engedelmesen bevonult a szobájába, és lefeküdt aludni, ezzel meghagyva a lehetőséget, hogy én is tudjak aludni valamennyit az esküvőig.

A szobámban kinyitottam a szekrényt, egy pizsamát akartam keresni, de a nővérem esküvői ruháját pillantottam meg először. Levettem a fogasról a ruhát, végignéztem, nincs e rajta folt, vagy valami más kosz. Nézegettem, és meghatódtam. Nekem soha nem lesz esküvőm. Miért ne lehetnék legalább pár percig hercegnő?

-         Nem árthat, ha felpróbálom – vontam vállat, és gyorsan felvettem.

Gyönyörű ruha volt. Egy kicsit nagy volt rám, mert a nővérem magasabb nálam, de így is szép volt.

A gyönyör nem tartott sokáig, mivel nem akartam kárt tenni a ruhában, ezért levettem.

Már nem bírtam sokáig alvás nélkül, mivel egész nap ugráltam, hogy tökéletes legyen Susan nagy napja, körülbelül reggel héttől kezdve intézkedtem.

De amikor elaludtam, azt kívántam bárcsak ne tettem volna...