6. rész
Az eredeti rész feltöltésének időpontja: 2013/01/14
A javított rész feltöltésének időpontja: 2014/01/18
Az utolsó pillanatban
gondoltam meg magamat, és el akartam rohanni. Mert hogy is lehettem ekkora
barom? Elgyengülni és engedni... Táncolni Vele. Az vígasztalt, hogy legalább
nem úgy válaszoltam neki, mint aki igazán akarja ezt az egészet. Igazából
tényleg nem akartam, mert a társastáncokban nem vagyok valami jó...
A barátok is szoktak táncolni egymással, a barátok is
szoktak táncolni egymással –
ismételgettem magamban, majd vettem egy mély lélegzetet. Se elmenekülni nem
tudok, sem pedig Mars szemébe nézni.
A szemem sarkából láttam,
hogy Lucky és Brad együtt táncolnak, pedig igazából még a zene sem kezdődött
el. Visszafordultam az én partneremhez, aki annyira közel volt hozzám, hogy
csak a mellkasát láttam. Olyan érdekes lett volna felnézni rá... Talán túl közel
lett volna az arca az enyémhez... inkább nem is néztem az arcára, inkább a
földet fürkésztem.
A szívem így is majd kiugrott
a helyéről, én meg úgy éreztem, úgy remegek, mintha epilepsziás rohamom lenne,
közben pedig nem is mozogtam.
A kezem pihent az övén, de
nem akartam jobban megszorítani, csak úgy ott volt az övén, ő pedig kitartóan
tartott. Megadta a tartást, nekem semmi dolgom nem volt. Ő vezetett.
Talán ez az egyetlen dolog,
amiért rühellem a társas táncot. Amiért nem én vezetem a dolgokat. Ahhoz nem
elég a fizikai erőm, hogy egy Mars alkatú srácot én elvezessek, de akkor is
elég felháborító.
Tett egy lépést, én pedig
majdnem elestem.
-
Nem tudsz
táncolni? – kérdezte fülig érő vigyorral.
-
Élvezd ki, hogy
valamihez nem értek, mert nem sok ilyen van – néztem rá összehúzott szemekkel.
– De inkább mondjuk úgy, hogy megoldom sajátos módszerekkel, jó?
-
Jó, majd
mindenkinek azt mondjuk, hogy én nem tudok táncolni – bólintott, majd
kinevetett, és tovább táncoltunk.
Inkább ő próbált vezetni, én
pedig kedvemre pörögtem és táncoltam volna, hiszen ez a zene olyan kedves, nem
lehet rá úgy táncolni, ahogyan Marshall mutatta...
„Can we dance, Real slow? Can
I hold you? Can I hold you close?” Ennél a résznél magához szorított, és nem
engedte, hogy rosszul lépjek. Teljesen ellazítottam magamat, és hagytam, hogy
vezessen. Rábíztam magamat.
A homlokomat odanyomtam a
vállár, majd mélyen belélegeztem az illatát.
-
Feladod? – rázta
meg óvatosan a vállamat.
-
Olyannak ismersz?
– nevettem el magamat, a szemem pedig mindig csukva volt.
-
Dehogy is, csak
olyan letörtnek tűnsz...
-
Elfáradtam a
készülődésben. Már több mint egy hónapja csak ezt szerveztem.
-
Jól van, akkor
pihenj – tolt el két lépéssel magától. A dalnak pont vége lett. – Majd máskor
megtanítalak még lassúzni, ne feledd el, de most még a nővéreddel is táncolnom
kell, sőt, még Braddel sem táncoltam! – A hangjában némi felháborodást véltem
felfedezni.
-
Azt hiszem, hogy
legközelebb a ti esküvőtökkel leszek elfoglalva – néztem rá „megértően”.
Ez a dolog a világ
legostobábban hangzó dolga, de én komolyan jobban örülnék, ha Mars Braddel
jönne össze. Akkor soha nem látnám nyomorult lányokkal ömlengeni... és még
féltékeny sem lennék, mert Brad a legjobb fiúbarátom.
Nem! Milyen idióta
gondolatok...
Lucky ugrándozva szaladt
felém, miután Marshall elment, ezzel azt jelezte, hogy „úristen, úristen”.
-
Ne ilyen
feltűnően már! – Lucky észrevette magát, majd lassabban próbált ugrálni, de úgy
nézett ki, mint egy űrhajós a holdon. – Mi volt Braddel? – kérdeztem
mosolyogva.
-
Csak rólatok
beszélgettünk – prüszkölt. – Szerinte bele vagy zúgva Marsba, mondjuk ezzel nem
is tévedett sokat!
-
Ugye nem mondtál
neki semmit? – akadtam ki. – De nem is vagyok szerelemes...
-
Tudom milyen
érzés szerelmesnek lenni – mosolygott.
-
Én nem lehetek
szerelmes! Főleg egy Marshall Basic kategóriájú srácba – tiltakoztam. – Én egy
olyan férfit képzelek magam mellé, aki értelmes, és nem szórakozik a suliban..
Mars nem vesz komolyan semmit – kezdtem a hosszú monológomat, de még az
egytizedét sem mondtam el, Lucky pedig a szavamba vágott.
-
Hát, sokszor
érthetetlen a szerelem, de nem is megértésre szorul...
-
Annyira sajnálom!
– Mindenféle bejelentés nélkül a nyakába borultam, és megöleltem.
-
Mégis mit? –
szorított meg.
-
Hát, hogy nem
mondtam el ezt az egészet. Most pedig így rádömlesztettem az egészet...
-
Nyugi, hiszen nem
voltál biztos az érzéseidben, akkor fölösleges lett volna elmondani, nem? Én
sem osztottam meg veled elég sokáig a Brad ügyet...
Nagyon örültem, hogy Luck nem
haragudott meg, amiért ennyi ideig nem tudott rólam, de most már felfogtam,
jobb lett volna hamarabb elmondani, mert akkor még lehetett volna orvosolni a
problémát. Állítólag már elérkeztem a menthetetlen kategóriába.
Az este folyamán Apa a
kezembe nyomott egy üveg bort, hogy Luckyval igyuk meg, és nem voltam túl hű
magamhoz, ezért tényleg majdnem sikerült meginnunk az egészet. Sokkal jobb
hangulatban telt az este, mintha befarsultan ültünk volna, és beszélgettünk
volna a saját kis problémáinkon.Egészen hajnal kettőig szidtuk a középkorú
emberekkel a politikusokat, az élet nagy problémáit.
Éppen a környezetszennyezés
volt témában, amikor odajött hozzánk Mars, hogy elköszönjön. Én rögtön fel is
pattantam, hogy kikísérjem.
Kint közölte velem, hogy Brad
részeg, ezért neki kell vezetni.
-
Hé, neked még
nincsen jogosítványod személygépjárműre... tudtommal. Vagy van?
-
Nincs –
mosolygott rám. Látszólag jól szórakozott rajtam, hogy piásan még okoskodóbban
beszéltem.
-
Sajnos egyetlen
józan, jogosítvánnyal rendelkező emberrel sem tudok szolgálni, úgyhogy ebben az
esetben vezethetsz... De akkor veletek megyek! – Én elhatároztam magamat, de
hogy minek?
-
Aztán meg
hazasétálsz, vagy hogyan gondoltad?
-
Majd visszahozol,
és aztán elmehetsz. Csak... nem tudom, de veletek megyek – jelentettem ki.
-
Én pedig tudom.
Mert te szereted mindenbe beleütni az orrod – biccentett, majd beültette a
részeg társát a hátsó ülésre, nekem pedig hagyta, hogy az anyósülésre üljek.
Rutinosan indította be az
autót. Valószínűleg nem ez az első alkalom, hogy vezeti Brad autóját, de
valahogy így sem érdekelt. Vele akartam menni, hogy ellenőrizhessem, és persze,
hogy egy légtérben legyek vele. Nem is beszéltünk sokat, nem is akartam, hogy
hozzám szóljon, nehogy kikotyogjak valami kelletlen információt.
Gyors kör volt. Marshall
biztonságosan vezetett, és amikor visszavitt a buliba, hazaengedtem.
Puszival akartam elköszönni,
mert a táncunk után annyira romantikus lett volna, de az utolsó pillanatban
megfutamodtam, és kipattantam a kocsiból annyival, hogy „majd beszélünk”.
Amikor kiszálltam, Marshall
elszáguldott. Legalább addig várhatott volna, amíg bemegyek, de már nem
foglalkoztam vele. De ő tudja. Talán most azért ment gyorsabban, mert tudja,
már csak a saját életéért felel. A szűk utcákon, hajnalban nem sűrűn lehet
embereket látni, és mellette sem ül senki. Egy kicsit elkezdtem aggódni, de már
semmit sem tehettem.
Hajnal ötig voltam ott az
ünneplő néppel. Akkor már csak a részeg férfinép énekelt szomorú balladákat,
természetesen Apával az élen. Érzelemkitörései voltak. Egyszer nevetett, máskor
sírt, nem tudtam eldönteni, hogy mire fel, de olyanokat mondott, hogy „Susan
már másé, és nem érdemli meg, mert nagyon rossz dolgokat tesz”.
Remélem, hogy azért a többség
szépen fog visszaemlékezni az általam rendezett esküvő úgynevezett
„afterpartyjára”. Az egyértelműen
látszott, hogy egy nő nem élvezte. Harry hívta meg, és úgy gondolom, ő lehetett
az a volt barátnő, akiről hallottam. Egész idő alatt sírt, szalvétát
gyűrögetett, és szúrósan nézte Susant. Igazából nem értem, mi vezette rá
Harryt, hogy meghívja. Ez valami bosszú akart volna lenni?
Végre kimondhatom, hogy az
esküvőnek vége. Ennyit a sok szervezkedésről, a szófogadatlan pakolóemberekről.
Elegem volt már belőle. És kipihenhetem magamat!
Iszonyatosan jó lett, imádom minden egyes szavát. Remélem azért összejönnek
VálaszTörléshamar a kövit:)
Juj édes istenem , te lány *.* ez hihetetlen rész és egyértelműen a kedvencem... idáig :D a tánc pedig fantsztikus , ahogyan leírtad , ahogy a többi utána való részt is. Akkor most ők tényleg hallották ?:O Vagy csak egy véletlen tipp volt Bradtól ?:O :D van egy olyan érzésem, hogy nem egy hamar fognak összejönni (a két főszereplő) ,de ez csak megérzés :) Alig várom a következőt :)) és igen, itt is a barátnőmre és magamra ismertem.. Kérdezhetek valamit?:D honnan van a szereplők tulajdonsága ?:D Te is ilyen vagy a legjobb barátnőddel?:D Ha igen akkor a főszereplő tulajdonságai illenek rád? ( rám Lucky- :D ^^ ) :) és sajnálom ha kiványcsiskokdom , csak érdekel :$ :)
VálaszTörlésNagyon köszönöm:) Remélem holnapra tudom hozni a következőt...:$
VálaszTörlésAz, hogy hallották e, az majd kiderül..:)
Hát legjobb barátnőm meg én vagyunk leginkább, és igen, inkább én vagyok az, aki egy valakit akar, és a barátnőm pedig a hős szerelmes.:DD Szóval ha úgy mondom akkor én vagyok Flor, és ő pedig Lucky.
Nem zavar, hogy kíváncsi vagy, én is az lennék.:)