14. rész

Remélem mindenkinek tetszeni fog a rész! 

Jó olvasást! ♥♥♥

A ruhámmal nagyon sokat vacakoltam reggel, amikor a szervezők (akiket megkértem, hogy segítsenek, de a fülük botjukat se mozdították) már ott voltak.

Összhangban volt a sminkem és a ruhám, amikor Mars bejelentette, hogy szerinte úgy nézek ki, mint egy huszonéves.
- Ez most sértés? - gondolkoztam.
- Pontosan - ölelt át az egyik karjával.
- Gyerekek, szerintem fölösleges a szín játék.
- Szerintem is... - vont vállat Mars. Lereagáltam egy szem forgatással. Meli ezt úgy érthette, hogy ha nem szín játék lenne, akkor is meglennénk egymás mellett... Ha nem az lenne, akkor a negyedét sem engedtem volna meg azoknak, amiket csinál. Jó talán csak a felét... Mindegy.
- Akkor a legelején fogjuk lejátszani a dalt.
- Elég nyálas ez a szám... - kezdett nyavalyogni Brad.
- Ha hamarabb szóltál volna - veregettem meg a vállát. -, akkor talán intézkedtem volna. Így már lehetetlen.
- Oké, igazad van - ismerte be, az én arcomra pedig kiült a győztes vigyor.
- A vendégek délután ötre jönnek... Addig az ajándékokat becsomagolhatnánk, nem? - vigyorgott Meli.
Melivel közösen vettük a halat, úgyhogy külön külön is vettünk egy kis apróságot. Én egy nyakláncot vettem neki, ő pedig egy feliratos pólót csináltatott.
Amikor Brad-hez értünk ő éppen be akarta csomagolni a Barbit amit csinált az egyik ismerőse. Személyre szóló, mert pontosan úgy néz ki mint Lucky.
- Te mit vettél neki? - fordultunk egy emberként Marshall-ra.
- Több cédét is csináltam... Az egyiken zenék vannak, ami alatt képek mennek, aztán a másik egy csomó film, a harmadik csak zenék, és az utolsó, a negyedik én vagyok. Lejátszottam pár dalt neki egy jó hosszú videóban.
- Ügyes vagy - mosolyogtam rá büszkén. Ez csak pár pillanatig tartott, amíg nem kezdett el mosolyogva közeledni felém. A szemöldökét húzogatta fel, mire inkább elmenekültem.
- Ne menekülj. Húsz évesekkel nem kezdek...
- Fogyatékos - csaptam a homlokomra.
Így telt az idő egészen ötig. A fiúk hozzákezdtek sütni, de féltem, hogy felgyújtják az udvart, melléjük állítottam az első megbízható vendéget.
Lucky úgy tudta, hogy egy asztalt foglaltunk egy pizzériában, ezért először hozzánk jöt, mert "nem tudom, mit kéne felvennem"...
A megbeszélés szerint nem bújtunk el, mint egy ovis meglepi zsúron, de feltűnés nélkül akartam csinálni. Az sem volt tervben, hogy a fiúk elszabadulnak, és elkezdik bömböltetni a zenét...
- Úr isten! - hatódott meg Lucky amikor belépett. A szemébe könny szökött, majd megpillantott engem meg a fiúkat. Rögtön hozzánk futott oda.
- Az én ötletem volt - bólogatott Brad, majd megpuszilta a barátnőmet.
- Köszönöm - ölelt meg engem.
- Ez a legkevesebb. Boldog szülinapot - szorítottam magamhoz. Mindenki felköszöntötte az ünnepeltet, majd kértünk egy kis csendet. Mars a kezébe vette a gitárt, én pedig leültem a zongora mellé. Az egész nagyon jól összejött. Luck pedig majd kicsattant az örömtől.
- Akkor, most jöhetnek a lufik - mutatott Adam a plafonra, ahol a lufik voltak. Mintha a plafonra ragadtak volna. Eddig senki nem vette észre, csak mi tudtuk, hogy ott vannak. 
Mindenki kivonult az utcára két lufival a kezében, és elengedtük őket. A sok színes lufi csak szállt az égen, repültek fel, talán az űr felé... Jó, ez hülyeség volt, de ki tudja, hol kötnek majd ki a lufik...
Igen, így kezdődött egy szép este Lucky-nak.
Sokat táncoltunk, a fiúk sokat ittak, és mint egy "vad tini" buliban törtek az el nem tett tárgyak. Azt hiszem ki fognak nyírni érte...