13. rész

Nos, mivel volt időm, most felteszem ezt a részt, de próbálok leszokni a rendszertelenségről, szóval ezentúl szerdán és vasárnap fogom feltenni a részeket. Az előző részekhet nagyon szépen köszönöm a komikat, iszonyat jól esik mikor írtok, és sajnálom ha nem írok vissza, de ha megtenném, akkor leírnám, hogy mi lesz, és ezt nem akarom...:D

Ez a rész kicsit eseménytelen és lapos lett, de kellenek ilyenek is..:) Remélem hogy tetszeni fog. Jó olvasást!♥

- Mit képzel ez magáról? - kiabáltam Meli-nek a telefonba. - Eddig senki nem jöhetett be a szívembe  Erre jön ő, és felmutatja a VIP kártyáját. Nem, ez nem így működik. Nagyon el van tájolódva.
- Szerintem aranyosak lennétek. Csak nem értem, hogy miért van szükség a színjátékra.
- Nekem is jól jön, meg neki is. Nekem azért, mert megtanulja, hogy ne kezdjen ki velem, neki azért, mert... Jó, akkor nekem jó, neki csak még egy csaj...
- Miért nem hagytad, hogy megcsókoljon?
- Mert nem a pasim. Nem csókolhat meg akárki, csak így hébe-hóba...
- Megértem. Na, megyek, mert Adam hívott az állatkertbe! - visongott.
- Na végre, felnyílt a szeme.
Sok telefonhívásba került, amíg meghívtam az összes vendéget Lucky bulijára, de végül összejött.
- Szia - köszöntem bele a telefonba, mikor az utolsó dolgot akartam elintézni.
- Csá - szólt bele Ő parasztosan.
- Nekem te csak ne csázz! Nos, kérlek vedd elő a gitárod, és gyere át.
- Akkor csázok a csajomnak amikor akarok, és most eléggé elvagyok. Nincs időm.
- Téves világban élsz, drága... - nevettem ki. - Szeretnéd, hogy én cipeljem át a zongorát?
- Minek kell neked a gitárom?
- Lucky nagyon szereti a dalokat, és ha megtanulnánk közösen egy dalt, akkor az adósod lennék.
- Nem elég, hogy tudom a Boldog Szülinapot?
- Ha ha ha. Nem!
- De az adósom vagy! - nyomta ki a telefont, amit arra véltem, hogy nyertem. Éljen a női hatalom!
A szüleim már rég nem voltak otthon, így nyugodt szívvel engedtem be Marsot, és Brad-et. Együtt játszottak valami nagyon érdekes focimeccset, és hogy ne kelljen szétválniuk, eljött Brad is. Végül is engem nem zavar.
Nagyon sok dalt nyomtattam ki, de csak egy nyerte el a tetszésünket. Vagyis az enyémet, aztán rájuk erőszakoltam, mert tudtam, hogy Luck szereti ezt a dalt.
Brad elkezdte dúdolni, miután meghallgattuk egyszer az eredetit.
- Te tudsz énekelni? - néztem rá összehúzott szemmel.
- Csak dúdoltam...
- Aha, persze. Énekeld csak el! - kértem, maj kiderült, hogy Brad tehetséges valamiben.
- De nem éneklem el holnap. Lámpalázas vagyok.
- Ezt el is kellene hinnem? Közönség előtt játszod az agyad, és egy dalt nem akarsz elénekelni?
- Jó majd meglátom - adta meg magát.
- Köszi.
Mind a hárman külön szobába mentünk, hogy ne halljuk a másikat. Brad szerint a fürdőszobának a legjobb az akusztikája, ezért ott szeretne áriázni, Mars-nak pedig maradt a szobám. Konkrét elrejtett dolgaim nem voltak, szóval nem aggódtam azért, hogy egyedül van ott.
Én tíz perc alatt végigjátszottam a dalt többször is, hibátlanul, amíg ők küszködtek. Nem akartam zavarni őket, úgyhogy inkább a kanapéra lefeküdtem, és gondolkoztam. Annyi megválaszolatlan kérdés bolyongott a fejemben.
Az összes érzésem eddig láthatatlan volt előttem. Amíg én kizártam a fejemből (legalábbis ki akartam) a sok érzelmet Marshall iránt, addig egyre jobban felgyülemlettek.  Nem tudom már többé bemesélni magamnak a "nem érdekel Mars" dolgot. Ha mások nem hiszik el, miért pont magamnak hazudjak?
- Sokszor elénekeltem - mondta Brad "jófiú voltam" hangnemben, éppen a fürdőből jött ki. - Te miért nem gyakorolsz?
- Már tudom - pattantam fel a kanapéról. Rábólintott, mert tudta, hogy igazam van, így egy másik kínosabb témába kezdett bele.
- Megkérdezhetem, hogy mi ez az egész Mars-al? - faggatózott.
- Magam sem tudom - ráztam meg a fejemet.
- Mert, amúgy még az esküvő után hallottam, hogy Lucky-val mit beszéltek...
- Ugye Ő nem hallotta? - vágtam a szavába.
- Dehogy... - válaszolt, mire óriásit sóhajtottam.
- Szóval igaz... - vigyorgott.
Az előbb határoztam el, hogy nem fogok erről hazudni, akkor neki sem mondhatom, hogy nem az.
- Sajnos. Nem értem magamat, ő annyira őrült.
- Nekem mondod? Alig hittem el - röhögött.
- Hát még én... - mormogtam. - Tudod te vagy az egyik legjobb barátom - mosolyogtam rá.
- Jaj, hagyd már. A végén elérzékenyülök - legyintett.
- Komolyan! Veled akármit megoszthatok, és mindig próbálsz segíteni. Köszönöm - mondtam és megöleltem.
- Hú, máris megcsalsz? - lépett ki a szobámból Mars.
- Valami nem tetszik? - röhögtem.
- Semmi, semmi. Brad-nek szólt. Ennyi év után lecserél - szipogott.
Mi lesz ha két hülyét összezárunk? Őrület... És ha egy olyan személyt is zárunk melléjük, aki szeretné épen megóvni a házat, akkor az egy káosz. Olyan volt a délutánom, mint ha bébisintért játszottam volna. Legközelebb fizetést is kérek!
Az eső csepergett a gyakorlásunk közben, és mikor kikísértem őket egy hatalmas szivárvány volt az égen. Marshall csak rám nézett, és felnevetett. 
- Ezt azért csak megérdemlem - húzott magához, és megölelt. - Jófiú voltam, és még énekest is hoztam.
- Köszönöm, mindkettőtöknek - mosolyogtam Brad-re.
- Látom előttem szégyenlősek vagytok, úgyhogy előre megyek. Szia Flor - vigyorgott rám.
Mikor Brad hallótávolságon kívül került, szorosabban magához ölelt.
- Mikor lesz vége? És hogyan?
- Nem élvezed? Hisz jó pasi vagyok. Többször nem lesz ilyen... - fényezte magát.
- Lehet, de csak hogy tisztában legyél vele, én nem egy játékszer vagyok... - világosítottam fel, és ki is bontakoztam az öleléséből. Már indultam be a házba, amikor visszarántott, és megpuszilt. Láttam a győztes vigyort az arcán.
- Lehetetlen vagy - ráztam meg a fejemet, és ott hagytam.