10. rész

10. rész

Az eredeti rész feltöltésének időpontja: 2013/01/24

A javított rész feltöltésének időpontja: 2014/03/04

Megjegyzés: -

Az egész nyakam libabőrös volt, de éreztem, hogy Marshallnak csak az volt a célja, hogy bebizonyítsa, zavarba tud hozni. Bebizonyította, most már elengedhetett volna, de még szuszogott egy párat a nyakamba, és csak utána hajolt el.

Túl hosszú volt a kínos csend, és valamelyikünknek ezt meg kellett törni. Na, megint ki volt az? Hát én.

-         Na, indulj már el kifelé! – Meglöktem az ajtó felé, amjd kinyitotta, és előttem sétált ki tök lazán.

Lucky értetlenül meredt ránk, hogy ennyire bezárkózva voltunk, kettesben...

-         Kupaktanács, nélkülem. Ezt még elviselem! De hogy ti valamit sunnyogtoka hátam mögött, az már több a soknál! – Lucky kissé megrémült, én pedig a hangjától ugrottam hátra egy lépéssel.

Kínos mosolyra húztam a számat, majd kicsit meglöktem Mars kezét. Na, most improvizálj, barátom... Ezen a helyzeten már nincs mit javítani...

-         Neked is szia – vigyorogtam, hátha... Hátha... Nem, nem történt semmi.

-         Mit csináltatok bent? – Luck felhúzta az egyik szemöldökét, és úgy méregetett mind a kettőnket.

-         Csak.. ömm.. – Mégsem mondhatom el neki az ajándék dolgot...

-         Csak smároltunk – vonta meg a vállát Marshall.

-         Mi? – akadt ki a barátnőm. A háta mögött az összes fiú, és Meli csendben próbáltak röhögni az asztalon fetrengve. Én akaratlanul is elmosolyodtam, mivel, ha belegondolok, nem bántam volna, ha tényleg...

Lucky értetlenül forgolódott, ránézett a többiekre, és megkérdezte, hogy „ti tudtatok erről?”, majd, mikor vállat vontak, azt vette le, hogy tudtak a dologról.

-         Most azonnal magyarázatot követelek – kiabált ránk, és a táskáját ledobta a kanapéra, egy amolyan „ez hosszú lesz” mozdulattal.

-         Igazából – kezdett bele Marshall a filozofálásba. Magyarázkodni perfektül tud! – Flor most akarta elmondani ezt az egészet, ami kettőnk között van, de így kénytelen vagyok én...

-         Nem! Én kíváncsi vagyok Flor vallomására is – mosolygott rám Lucky.

Hát ezzel megkönnyíted a helyzetemet, kösz!

Lucky keresztbetette a kezét, és várta a magyarázatot.

-         H-hát, az ú-úgy volt... – kezdtem dadogva.

-         Együtt vagyunk – tette fel a kezeit Mars, mintha azt mutatná, hogy ártatlan. Igen, természetesen ezzel is magát adta. Bárcsak egyszer ne magát adná, akkor nem kellene ebben a helyzetbe kényszerülnöm. Könyörgöm, csak egyszer!

-         Erről én miért nem tudok?

-         Mert nekem is hirtelen. Tényleg el akartam mondani, de fel kellene dolgoznom... még nekem is – nyeltem egy nagyot. Ennél jobb hazugsággal is előrukkolhatott volna. Például egy olyannal, amitől nem jövök zavarba minden egyes percben

Szorosan magamhoz öleltem Luckyt és odasúgtam neki, hogy „mindent elmesélek”, aztán pedig berángattam Marshallt a fürdőszobába.

Leültem a lehajtott vécéülőkére, ő pedig velem szemben a kád szélén foglalt helyet. Némán farkasszemet néztünk, és csak ültünk. Percekig. Hosszú, néma percek voltak, amíg Brad be nem kopogott, hogy „nagyon kell hugyoznia, haladjunk a lamúrral”.

-         Sietünk – kiabáltam, szerencsére hangosabban, mint a velem egyszerre ordító Mars, akinek a válasza úgy hangzott, hogy „pisilj egy bokorra, te kutya”. Baráti szeretet? Á, nem.

-         Meddig szándékozod ezt eljátszani? – kérdeztem halkan, összehúzott szemekkel.

-         Ameddig jól esik – vigyorgott. – Na, de nem mondhatod azt, hogy neked nem jön be a helyzet. Nem mindenki lehet a csajom – kacsintott.

-         Ezt úgy mondod, mintha valaki akarná is – nevettem, közben pedig közelebb hajolt hozzám. Az orrunk súrolta a másikét, és már majdnem a szánk is egybe ért, mikor Brad újra dörömbölni kezdett az ajtón.

Kirontottam az ajtón, majd Marshall is jött utánam, Brad pedig egyenesen be.

Lassan elkezdett szállingózni a nagynép, vagyis mikor már mind a négy srác elment, és Melinek is dolga volt, már csak ketten maradtunk Luckyval. Megpróbáltam neki mindent elmesélni úgy, hogy a buliról se tudjon meg semmit, és hogy ne is kezdjen el örülni annak, hogy tényleg járok Marssal.

-         Akkor nem jártok? – biggyesztette le az ajkát.

-         Nem is fogunk – mosolyogtam. – De kérlek tégy úgy, mintha elhinnéd!

Mikor Lucky is elment, megnéztem a halat, akinek időközben lejárt az egy órája... Másfél, két... esetleg kettő és fél órája is lehetett odabent, a sötét ágy alatt.

A szobámba beérve, kinyilvánítottam, hogy a hal megdöglött, mivel iszonyatosan büdös volt bent.

Tárcsázni kezdtem a megfelelő számot, aki alig pár csörgés után válaszolt is.

-         Általában mennyi idő halál után lesz valaminek hulla szaga? – kérdeztem köszönés nélkül.

-         Hát, attól függ.

-         Te kinyírtad a halat – ordítottam.

-         Te mondtad, hogy tegyem az ágy alá – értetlenkedett Mars.

-         Minek hallgattál rám?

-         Nyugodj már le.. Holnap majd veszek egy újat.

-         Ébredj, buta hal – nyöszörögtem, mikor már tisztán láttam, hogy az akváriumban nem mozog a kis lény. – Fúj, én ehhez nem nyúlok hozzá...

-         Oké.

-         De addig rohadjon itt?

-         Hát, ja.

-         Köszönöm szépen a segítségedet, kisegítesz – mormogtam és kinyomtam a telefont.

Hallhatólag nagyon érdekeltem azzal, hogy mit is fogok csinálni, vagy mit nem, de ha ő így, akkor én is így. Engem sem érdekel, hogy mit tesz.

Mikor Anyuék is hazaértek végre, semmi dolgom nem volt, nem volt már mit tanulnom, ami mellesleg egy normál ember szájából elég érdekesen hangzik, és már mindent megszerveztem nagyvonalakban Lucky születésnapjára. Ennyi. Én pedig haszontalannak éreztem magamat

-         Sziasztok – léptem ki mosolyogva a nappaliba.

-         Szia, kincsem – köszöntöttek.

-         Nincs kedvetek csinálni valamit?

-         Most összesen egy kád forró vízhez, és egy masszázshoz lenne kedvem – felelte Anya.

-         Akkor én elmentem, sziasztok – prüszköltem.

Érzett már valaki olyat, hogy amikor ő akar a szüleivel csinálni valamit, akkor véletlenül sosincs idejük rá? Nekem mindig ez van. Ők soha nem akarnak velem csinálni semmit, amikor én akarok, akkor pedig elutasítanak. Soha nincsenek itthon, nem töltenek időt velem. Ritkaság, ha Anya süt, vagy főz velem, de Apa még annyit sem.

Felöltöztem a futós ruhámba, egy rövidgatyába, és egy toppba, így ugrottam ki a szobám ablakából. Szerencse, hogy nem emeletes a házunk, így hogyha egy kis magányra vágyom, akkor elszökhetek. Nem túl sokszor volt még rá szükség, de most gondolkodnom kellett.

Futni kezdtem a naplementében. Éppen, hogy volt egy kis szél, ami leszárította rólam az izzadtságcseppeket. A dombra futottam fel, ahol egy kisé túlzottan bebokrosodott rét van. Luckyval mindig ide bicikliztünk fel. Itt ismerkedtünk meg a két fiúval is. Azután minden nap feltekertünk, hátha találkozunk velük. Igaz, hogy Luck vágyott annyira arra, hogy találkozzunk velük, én pedig csak benne voltam... De ez már annak a jele, hogy találkozni akartam velük, mert nem ellenkeztem.

Kezdett besötétedni, az égen egy sötétebb felhőt láttam, de esőnek semmi jele nem volt, így még tovább futottam.

Általában addig szoktam futni, amíg teljesen ki nem fulladok, és csak aztán indulok el hazafelé, mivel így a korrekt. Ha visszakanyarodnék, hazáig nem biztos, hogy sikerülne kifulladnom.

Amikor már alig bírtam, már teljesen sötét volt. Inkább visszakanyarodtam, hogy ne tévedjek el a földutakon.

Unottan, és kifulladva másztam vissza az ablakomon, pont akkor, amikor pár srác sétált el a házunk előtt.

-         Ilyen seggel az én ablakomon is bemászhatnál néha – ordította az egyik.

Vettem egy mély levegőt, mivel ha nem nyugszom meg, akkor valami elég rondát tudtam volna válaszolni, de csak odamosolyogtam, és lehúztam a redőnyt feleletképp.

Sötét, komor és hideg volt a környezetem. A lábamat szúrta a sok fűszál. Ahogy oldalra nyúltam, egy bokorba nyúltam bele, aminek az apró ágai végigkarcolták a karomat. Hol lehetek? – kérdeztem magamban.

Mindenfelé szúrós növényzet, az fűszálak is szúrtak. Minden csak bántott, mint ahogy a gondolataim. A szüleimmel kapcsolatban... Gondolkodtam.

A réten vagyok! Biztosan. Csak fel kell állnom, és ha látom az utat, akkor biztos, hogy itt vagyok.

Gyorsan felguggoltam, és onnan keltem fel, de amikor kinyithattam volna a szememet, egy sötét erő, valami, amit nem láttam, ellökött. A hátamat és a lábamat újra szúrni kezdte a sok bokor, majd egy nyilalló fájdalmat éreztem, és...

Megint csak egy álom. És mielőtt rájöhettem volna a jelentésére, meghaltam benne. Mint mindig.

Egész este kipattant szemekkel bámultam a plafont, mivel ha elaludtam volna, visszatértem volna az álomvilágba...