4. rész

4. rész

Az eredeti rész feltöltésének időpontja: 2013/01/12

A javított rész feltöltésének időpontja: 2014/01/18

Megjegyzés: -

Nem mertem Susant nézni, amikor bevonult, pedig gyönyörű volt. Féltem, hogy félrenyomok egy billentyűt...

Amikor végre Harry végre odamehetett a menyasszonyához, bíztatóan vigyorgott rám. Persze rögtön elbizonytalanodtam, megremegett a kezem, az ujjaim, ezért semmi másra nem figyeltem már. Csak a dalra koncentráltam.

Amikor vége lett, gyorsan felpattantam, és leültem Luck mellé, aki az első sorban helyezkedett el, mellette direkt volt egy hely, ami nekem volt kihagyva. A barátnőm könnyes szemmel azt suttogta, hogy „ez mennyire megható volt”, és ahogyan körbenéztem, elég sokan mások is törölgették a szemüket.

Örültem, hogy másoknak is tetszett a felkomponálás, és amikor valakiével összetalálkozott a tekintetem, az mosolygott. Nem teljesült az álmomnak egyetlen részlete sem!

-         A gyűrűket kérem – kértek minket, erre pedig teljesen egyszerre felpattantunk és ugyan abban a lassú, de hatásos tempóban mentünk ki. Bevallom, ezt gyakoroltattam Luckyval.

Amint odaadtuk a gyűrűket, visszafordultunk, és természetesen Marshall pimaszul mosolygó arca volt az, amit legelőször megláttam, de rögtön a padlót kezdtem fürkészni.

Mrs Thomsonnak már csak egyetlen egy feladata volt az esküvővel kapcsolatban. El kellett dobnia a virágcsokrot.

Az összes női egyed, akit meghívtunk az esküvőre, már ott tolongtak a nővérem háta mögött, hogy elkapják a virágokat, és az ő esküvőjük legyen legközelebb... Én pár méterrel arrább álltam meg a tömegtől, hogy még véletlenül se legyen rá esélyem, hogy elkapjam, vagy hogy felém essen a csokor, de az én végtelenül szerencsétlen nővérem még most sem kegyelmezett nekem, és sikerült hátulról is kancsalul dobnia. Nem a tömeg felé, hanem felém dobta a virágokat, én pedig reflexből elkaptam...

-         Ez hihetetlen – mormogtam az orrom alatt, és közben undorodva forgattam a kezemben a virágokat.

-         Te leszel a következő – ujjongott Susan, és megölelt. Akkor a következő esküvő az enyém lesz?

-         Igen, tizenhat évesen az lesz az első dolgom, hogy megházasodjak – méregettem a virágokat. – Mellesleg... nem abból a fajta orchideából raktak a csokorba, amilyet kértem. Átvertek!

-         Nem baj, semmit nem számít, hiszen nekem volt a világon a legszebb esküvőm, a világ legjobb pasijával, szóval a virág már cseppet sem érdekel! – Susant talán még soha nem láttam ilyen boldognak,

-         Végül is... sikerült megrendeznem egy szokásosan unalmas és érzékeny házasságot, nem?

-         Brávó! – Marshall lassan tapsolt a hátam mögött, majd mellém lépett.

Öltönyben volt, a haja szanaszét, mégis jól állt, és a napsütésben hunyorgott. Megpróbáltam nem elérzékenyülni a látványon. Hisz már fél éve mást sem teszek. Közömbös vagyok vele, mint a többi fiúval.

-         Tetszett? – vigyorogtam büszkén.

-         Csodálatos volt bólintott, és a könyökével rátámaszkodott a vállamra.

-         Itt a hintó – kiáltott Anya a parkolóból Susannek, aki felkapta a fejét, majd felemelte a szoknyáját, és futni kezdett.

Hirtelen a fejemre csaptam, hiszen mit gondolt? Nem szokott magas-sarkút hordani, és most hirtelen a macskakövön kezd szaladgálni benne? Csak remélni tudtam, hogy nem töri ki a nyakát, de mondhatni ügyesen megoldotta.

-         Jöttök a buliba? – néztem kérdőn Marsra.

-         Persze! Ki nem hagynánk a tortát – vigyorgott. – Egyébként Anyukám küldött sütit!

-         Jaj, de kedves! Add át neki, hogy puszilom, jó?

-         Átadom – bólintott, majd hirtelen elfordult, és odasétált Bradhez, aki a kocsija mellett állt.

-         Hát jó... – fújtattam, és én is beszálltam Anyu kocsijába, aki rögtön kiszúrta a dühömet.

-         Mi a baj? – kérdezte.

Most mondjam azt, hogy „az a srác aki tetszik közömbös velem szemben”? Igazából nem tudom mi a baja. Nem is közömbös. Csak hol ilyen, hol olyan. Valamikor nagyon kedves velem, elhiszem, hogy fontos vagyok neki, elhiszem, hogy törődik velem, aztán pedig semmi ok nélkül bekattan rám, és némán elmegy, vagy még bunkózik is hozzá. Én ebbe már beleőrülök. Ha nem érdeklem, akkor csak egyszerűen hagyjon békén...

-         Semmi – vágtam rá dühösen.

-         Jó, azért ne ölj meg – húzódott hátrébb Anya, majd mikor Apa is sikeresen megérkezett, és beszállt az autóba, elindulhattunk a buli helyszínére.

Ez egyfajta lagzi, csak én nem szerveztem ostoba ivós játékokat, mert a nővéremék direkt megkértek, hogy azokat mellőzzem a programból.

Amikor beértünk, gyorsan helyre tettem még a pincéreket, úgyhogy már jöhettek a vendégek, a hely fogadóképes volt.

Az összes asztal a helyén volt, minden szépen, szimmetrikusan helyezkedett el, és még Susanék is a hintótúrájukon voltak. Minden a terv szerint haladt.

Luckyval még beszélgettünk, amikor észrevettem, hogy Brad és Marshall a torta közelében ólálkodnak. Nem az volt a legjobb hely számukra, miután Mars elejtett egy olyan mondatot, hogy „ki nem hagynám a tortát”. Szerintem arra pályáztak, de közbe kellett lépnem.

Mivel nem vették észre, hogy mögéjük mentem, köhögtem egyet, erre mind a ketten ijedten ugrottak hátra.

-         Szia Flor! Észre sem vettelek... – habozott Brad.

-         Na el innen! – A hangomtól mondhatni min a ketten félnek, ezért rohamos tempóban elindultak valamerre, de Marshall visszafordult.

-         Sajnálom a nevében is – mosolygott féloldalasan. – Nem akarjuk elrontani a nagy napot...

-         Azt mondtam, hogy menj a torta közeléből – fújtattam, ezért inkább elment, én pedig inkább ott maradtam őrizni a tortát.